Egy álmom valóra válik

Úgy 5-6 éve vágyom rá, szinte folyamatosan. Térképről, képekből, útikönyvekből, sőt szakácskönyvekből már nagyon jól ismerem. Néhányan meséltek is róla. De ez nem az igazi. Látnom kell a saját szememmel, éreznem kell az illatokat, ki kell próbálnom az ottani ételeket.
Úgyhogy döntöttünk, megyünk. Fogjuk a kisasszonyt, és megyünk. Kalandos gasztrotúrára indulunk, sportszerű nehezítéssel (gyermek).
A közel 3 hét talán elég lesz az első benyomások összegyűjtéséhez, ahhoz, hogy kiderüljön tényleg nekem való-e. Kíváncsi vagyok az ízekre, a tájakra, az emberekre, a nyelvre. A sajtokra, a borokra, a parfümökre és a zöldségekre. A húsokra, halakra, piacokra, olajokra. Az éttermekre. A reggelire, az ebédre és a vacsorára. A hegyekre, völgyekre, folyókra és patakokra. Az olajfákra és a szőlőkre. A fűszernövényekre. A virágokra. A kabócákra és tücskökre. A napraforgókra. A városokra, falvakra és tanyákra. A napfényre.



Minden meg van szervezve, úgyhogy visszaszámolunk. Összesen 3 helyen fogunk lakni, kizárólag helyi, falusi szálláshelyeken, ahol a háziasszony süti reggel a péksüteményeket, este pedig ő főzi a vacsorát. Lakunk majd egy olajfaültetvény kellős közepén és egy szőlőültetvény közepén is.

Nem viszünk sok mindent, viszont reményeim szerint hozunk sok mindent. Még 6 hét, és indulunk.

Provance vár minket.