2009. november 6.

Olajbogyószüretre megyek

Hogy mióta ábrándozok erről, nem is tudom. Csak azt, hogy mindig is látni akartam, tapasztalni a friss olajat. Annyit olvastam szüretről, sajtolásról, hogy saját szememmel - orrommal - szájammal akartam megtapasztalni.

Jártam már megannyi olajsajtolóban, de mindig nyáron, amikor az olaj sem a legfrissebb már, és a bogyók is félúton járnak az érés felé. Eddig egyszer láttam fekete olajbogyót fán, igaz, az itthon volt, mert hoztam haza egy olajfát, amin volt néhány bogyó, ezek beértek novemberre.

Úgyhogy, fogom magam és elmegyek a legközelebbi olajfaligetbe a hétvégére, és megnézem magamnak ezt a dolgot közelebbről.

Kutakodásom eredményeképpen arra jutottam, hogy a legközelebbi lelőhely Horvátországban, a Pag-szigeten van, Lun falucskában. Itt működik a sziget (és a környék) egyetlen olajsajtolója, ahol évente közel 130 tonna olajbogyót dolgoznak fel.
Bár a horvát olajok nem világhírűek, semmiben sem rosszabbak egy olasz, spanyol vagy francia olajnál, egyszerűen olyan kis mennyiséget állítanak elő országszinten, hogy nincs túl sok esélyük a nemzetközi élvonalba kerülni.
Mivel a tavalyi szüretről kaptam friss (2 napos olaj, ezt még legalább egy hónapig kell hagyni ülepedni) olajat, bizton állíthatom, hogy kiváló minőségű, legalábbis ízben-állagban messze felülmúlják a boltban kiváló minőségűként adott olajakat (ez utóbbiak között is vannak nagyon jók, mint például a Carapelli - de nem mérhetőek egy frissen sajtolt olajhoz). De meg merem kockáztatni, hogy az idén Provence-ban vásárolt olaj, bár a 2008-ast vettem, sem annyira jó ízű, mint a frissen sajtolt horvát.

Este vélhetően már többet fogok tudni erről is, kíváncsian várom.

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése